:: városunkról
{ polgármesteri köszöntő
{
körséta
{ gazdaság
{ ipari park
{ közlekedés
{ kultúra, sport
{ történelem
{ híres
szülötteink
:: eseménynaptár
:: programajánló
{ mozi
{ színház
{ sport
{ egyéb
::
régiónkról
{ kistérségünk
{
hármashatár
{ nemzeti
park
::
vendégváró
{ térképek
{ szálláshelyek
{ éttermek
{ kisokos
:: határtalanul
{ testvérvárosok
{ linkek
:: copyright
{ impresszum
{ jogi nyilatkozat
:: partneroldalak
|
| |
| |
Városunk
történelme dióhéjban
Szentgotthárd Magyarország délnyugati
csücskében fekszik, az Õrség
kapujában, a Rába és a Lapincs
folyó összefolyásánál.
A Vendvidék központjaként Vas
megye legdinamikusabban fejlõdõ települése.
Lakossága nagyrészt magyar, de számottevõ nagyságrendben élnek
szlovének és németajkúak
is.
A települést III. Béla király
alapította 1183-ban, amikor francia cisztercita
szerzeteseket telepített ide, monostort építve
számukra, melyet Szent Gotthárd hildesheimi
püspökrõl neveztek el.
A monostor mellett majorság létesült,
ahol 1350-ig virágzott a feudális
rendszerû mezõgazdálkodás.
A település 300 évig a Széchy
család birtoka volt. Vizesárokkal
körülvett erõdítményét
1391-ben Széchy Miklós nádor,
majd a Zrínyiek, Batthyányak építették.
A monostort is, az erõdöt is a Bocskai-felkelés
idején az osztrákok felrobbantották,
ezzel a szerzetesi élet megszûnt.
A török elleni 1664. évi szentgotthárdi
csata nemcsak az ország, de egész
Európa politikájára hatással
volt. Raimondo Montecuccoli császári
tábornok 1664. augusztus 1-jén itt ütközött
meg a Köprülü Ahmed nagyvezír
parancsnoksága alatt Bécs felé vonuló törökökkel.
A hétórás küzdelem döntõ mozzanata
volt, hogy a menekülõ törökök
közül sokan belefulladtak a nagy zápor
miatt megáradt Rábába. Sajnos
a vasvári békében nem sikerült
kihasználni a gyõzelembõl
fakadó elõnyt.
Miután 1873-ban elkészült a
vasútvonal Graz felé, megkezdõdött
Szentgotthárd iparosodása is. A város
gyors összeköttetésbe került
a fejlettebb stájer tartománnyal és
a Kisalfölddel. Ez a fejlemény hihetetlen
gyors gazdasági és társadalmi
fejlõdéshez vezetett Szentgotthárdon
az 1800-as évek végén. Egymás
után alakultak a gyárak, üzemek
(Játékgyár, Dohánygyár, Óragyár,
Selyemszövõgyár, Kaszagyár).
A gazdasági fejlõdést követték
a társadalmi változások: oktatási,
egészségügyi intézmények
jöttek létre, megerõsödtek
a civil szervezõdések. A XX. század
elsõ évtizedének végére
Szentgotthárd pezsgõ kisváros
lett, a megye legfejlettebb ipari struktúráját
mondhatta magáénak.
A szentgotthárdi fejlõdés
egyik mozgatója Széll Kálmán
volt, aki elõbb a térség országgyûlési
képviselõjeként, késõbb
miniszterként és miniszterelnökként
támogatta az elképzeléseket.
A város aranykora az elsõ világháborút
követõ Trianoni békeszerzõdések
után véget ért. Vonzáskörzetének
nagy része külföldre került.
A két világháború között
stagnálás, a szocializmus elsõ évtizedeiben
elsorvadás jellemezte a települést.
Szentgotthárdot nem fejlesztették és
intézményeit is fokozatosan elköltöztették.
Élénkülés csak az 1980-as évektõl jelentkezett.
A monosotoralapítás 800. évfordulóján, 1983-ban
városi rangot kapott a település. Az igazi fordulatot a rendszerváltozás
jelentette. A város szabadabban tudta szervezni évtizedekig mesterségesen
elvágott kapcsolatrendszerét. Ez elõször a kultúra,
a sport területén hozott sikereket, de rövidesen a gazdasági
eredményekben is tükrözõdött. Szentgotthárd
kedvezõ földrajzi helyzete és a meglévõ magas
szintû ipari kultúra vonzotta a külföldi befektetõket.
A város vezetése felismerte a történelmi
esélyét és nagyszabású infrastruktúra és
iparfejlesztési programot indított
el. A kilencvenes években kialakult a Szentgotthárd
- Heiligenkreuz Határon Átnyúló Ipari
Park, amely ma több mint 3000 fõ számára
biztosít munkalehetõséget.
Az iparfejlesztéssel párhuzamosan
az intézményhálózat
is bõvült, oktatási, egészségügyi és
kulturális létesítmények
sora újult meg. Szentgotthárd kereskedelme
is felvirágzott a kiskereskedelmi és
vendéglátó egységek
gomba módra szaporodtak el a városban és
a környéken. A kereskedelem és
néhány szolgáltatás
fejlodésének hátterében
a nagyarányú osztrák és
szlovén bevásárló turizmus állt.
Napjainkban a bevásárló turizmus
jelentosége lecsökkent. Szentgotthárdnak és
térségének egyre inkább
a minõségi turizmus és más
szolgáltatások irányába
kell fejlõdnie. Az önkormányzat
elokészítette a Termálpark
programot, amely az elkövetkezõ idõszak
meghatározó fejlesztési iránya
lesz. Szentgotthárd ismét történelmi
lehetõség elõtt áll.
Az EU csatlakozást követõen
visszanyeri több mint száz éve
elvesztett vonzáskörzetét, ezzel
elfoglalhatja helyét a magyar-osztrák-
szlovén hármashatár térségében.
|
|
|
|
|
