| |
Az Õrségi
Nemzeti Park:
Szentgotthárdot nem véletlenül
nevezik az Õrség kapujának:
bár városunk nem szerves
része az Õrségnek,
de környezõ falvaink igen,
s keresve sem találhatnánk
tökéletesebb kiindulópontot
e csodás táj felfedezéséhez,
mint Szentgotthárd.
Az Õrségrõl az õriszentpéteri
Teleház oldalairól idézünk,
akik ott lakóként mindenkinél
többet tudnak e csodás
természeti szépséggel és értékes
kultúrával megáldott
vidékrõl:
"Az Õrség határvidék. Vas megye délnyugati
sarkában, az osztrák-szlovén-magyar hármashatár
vidékén fekszik.
Õ rvidék volt: honfoglaló elõdeink az akkori idõknek
megfelelõ korszerû védelmi rendszert, gyepüt alakítottak
ki itt a nyugati határszélen. A hadifontosságú helyekre
az egész környéket szemmel tartó õrséget
telepítettek, akik a saját költségükön védték
a határt, s ezen szolgálatuk fejében nemesi kiváltságokat élveztek.
A 18 õrségi falu a királyi vármegyék alá nem
rendelt, területileg attól független határispánsághoz
tartozott. Innen a név: Õrség
Az Õrség az ország
egyetlen nagyobb tájegysége,
melynek lakossága a honfoglalás óta
egy helyben él! Ma is tizennyolc
kisebb-nagyobb falu alkotja, melyek
enyhén ívelõ lankák
tetejébe épültek.
Ezeket a helybéliek szereknek
nevezik. A dombok láncolatai
a Lugos, Kerka és Szala (Zala)
patakokat terelgetik a békés
tájon."
A www.sulinet.hu oldalain
szintén számtalan információt
találhatunk:
"Az 2002. március 8-án felavatott Õrségi Nemzeti
Park az 1978-ban alapított Õrségi Tájvédelmi
Körzet, az 1976-ban alapított Szentgyörgyvölgyi Tájvédelmi
Körzet, valamint a Belsõ-Õrség és a térség
határán futó Rába-völgy természetközeli állapotú területét öleli
fel.
A táj hazánk különleges,
folyók és patakok által
formált változatos, erõsen
szabdalt dombvidéke. Éghajlata
nedves, szubalpin jellegû.
Vízfolyásokban, forrásokban
gazdag a táj, természetes állóvizeinek
száma viszont csekély.
Legismertebb a Szentgotthárd-Farkasfa
határán található Fekete-tó,
mely ma már nem rendelkezik
nyílt vízfelülettel,
hanem tõzegmohás dagadóláp.
A patakok felduzzasztásával
turisztikai szempontból is jelentõs
mesterséges tavakat hoztak létre,
mint a Hársas-tó, a Vadása-tó és
a Himfai-tó.
A tájat északról
a Rába, délrõl
a Zala és a Kerka határolja.
A terület leggyakoribb erdõtársulásai
a mészkerülõ erdeifenyvesek,
melynek jellemzõ növényei
a boróka, a szõrös
nyír, a fekete- és a
vörös áfonya, a korpafüvek és
a körtikék. Hazánkban
csak itt ismert az avarvirág,
a havasi éger és a fenyérgamandor.
A gyertyános tölgyesek és
a bükkösök jellemzõ virága
a helyenként tömegesen
elõforduló kakasmandikó és
ciklámen. A patakokat gerligetek
kísérik a ritka struccharaszttal.
Több helyen találhatók
tõzegmohás
átmeneti lápok és láprétek. Az elõbbiek
nevezetességei a tõzegeper, a vidrafu és a kereklevelû harmatfû.
A lápréteken tavasszal a sárgaliliom, zergeboglár,
szibériai nõszirom és különbözõ kosborfajok
virítanak. A rétek õszi ékessége a
kornistárnics. Az állatvilág
változatosságát
jelzi, hogy itt él hazánk
leggazdagabb lepkefaunája, valamint
nemzetközileg védett ritka
szitakötõfajok is megtalálhatók
a területen. A halak közül
kuriózum a dunai ingola elõfordulása.
Hasonlóan ritka a kétéltûek
között a Vendvidéken élõ alpesi
gõte. A terület értékes
madarai a fekete gólya, a darázsölyv,
a haris, a kék galamb, a keresztcsõrû,
a süvöltõ és
a tüzesfejû királyka.
Nagyobb vizek mentén a védett
vidra is megtalálható.
A táj népi és
kultúrtörténeti
emlékekben is igen gazdag. Az õrségi
falvak jellegzetes szeres településszerkezetûek.
A szerek szétszórt házcsoportok,
melyek a honfoglalás utáni
faluformát õrzik. Az õsi építkezés
anyaga a fa volt. Sokfelé megcsodálhatók
a jellegzetes boronafalú épületek.
Legelterjedtebb beépítési
forma az „u”alakban hajlított épületegyüttes,
az ún. „kerítettház”.
Késõbb a tégla építkezés
elterjedésével alakultak
ki a lerövidült tornácú „kódisállásos”épületek.
A Vendvidékre a szórvány
településszerkezet jellemzõ.
Szép példái láthatók
Kétvölgy, Orfalu és
Apátistvánfalva településeken.
Magyarország legnyugatibb települése
Felsõszölnök, három
országhatár találkozásánál.
A népi építészet
jellegzetes elemei a „szoknyás”fa
haranglábak,
melyek legszebb példái a pankaszi zsuppal fedett, illetve a gödörházi és
a kercaszomori fazsindelyes haranglábak. Különlegesek a református
temetõk kopjafái. A történelmi Õrségben
a kõvárak építése nem volt jellemzõ,
ezek
szerepét a részben ma is látható, Árpád-kori,
erõdszerû templomok vették át. Ilyent láthatunk Õriszentpéteren,
Veleméren, Szõcén és Hegyhátszentjakabon.
A népi mesterségek közül a fazekasság és
a kópickötés érdemel figyelmet, de megtalálhatók
a kosárfonók és fafaragók is. Az itteni fazekasság
központja Magyarszombatfa-Gödörháza, ahol a mai napig sokan
gyakorolják ezt a mesterséget. A terület adottságaiból
következõen a mezõgazdasági mûvelés is
jellegzetességeket mutat. Az erdõkkel övezett településeken
az extenzív gyümölcsösök, bakhátas szántók,
rétek, legelõk mozaikosan váltják egymást.
Ez adja a táj legfõbb sajátosságát, vonzerejét."
Õrségi Nemzeti Park Igazgatóság
9941 Õriszentpéter, Siska szer 26/A.
Tel.: 94/548-036 Fax: 94/428-791
mail: orsegnp@axelero.hu
Ha
több információra vágyik, látogasson el a tájegységgel
foglalkozó linktárra, www.orseg.lap.hu oldalra!
Magyarország nemzeti parkjairól információkat a www.sulinet.hu/termved oldalon
találhatnak az érdeklõdõk.
|
|
 |
 |
|
|
|
|
|
Köszönet
az Őrségi
Nemzeti Park Igazgatóságának
a rendelkezésünkre bocsátott
felvételekért. |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
 |
 |
 |
 |
|
|
