:: városunkról
{ polgármesteri köszöntő
{
körséta
{ gazdaság
{ ipari park
{ közlekedés
{ kultúra, sport
{ történelem
{ híres
szülötteink
:: eseménynaptár
:: programajánló
{ mozi
{ színház
{ sport
{ egyéb
::
régiónkról
{ kistérségünk
{
hármashatár
{ nemzeti
park
::
vendégváró
{ térképek
{ szálláshelyek
{ éttermek
{ kisokos
:: határtalanul
{ testvérvárosok
{ linkek
:: copyright
{ impresszum
{ jogi nyilatkozat
:: partneroldalak
|
| |
| |
|
|
Széll
Kálmán
politikus (Gasztony, 1843. jún. 8. - Rátót,
1915. aug. 16.)
Széll Kálmán Gasztonyban született
1843. június 8-án, nemesi hagyományaira és
48-as szerepére büszke családban.
Apja magas közhivatalokat töltött
be, országgyûlési képviselõ is
volt. Ehhez a családi háttérhez
társult Deák Ferenc atyai barátsága.
Az ifjú Széll Kálmán
tanulmányait a soproni bencés gimnáziumban
kezdte, majd Szombathelyen folytatta a premontreieknél.
A budapesti egyetem jogi karát 1863-ba végezte
el, majd két évvel késõbb
jogi doktori, jogtudori címet szerzett.
Pályáját Rátóton
kezdte mint szolgabíró.
Az ifjú jogász politikusi pályára
készült, s 1869-ben a járás
országgyûlési képviselõjévé választották.
Ezek után még nagyobb lendülettel
szolgálta vármegyéjét,
különösképpen Szentgotthárd ügyét.
Munkája elismeréseként 28 éves
korában belügyi államtitkárnak
kérték fel, ezt azonban nem fogadta
el. Az ifjú Széll is kor- és
nemzedéktársaihoz hasonlóan
az alkotmányt és a közjogot
kezdte el kutatni. Deák Ferenc azonban más
irányt mutatott számára, s
tanácsára pénzügyi tanulmányokba
kezdett. Hamarosan az ország legelismertebb
pénzügyi szaktekintélye lett.
Bekapcsolódott az országgyûlés életébe,
leginkább a pénzügyi bizottságban
tevékenykedett. Késõbb mint
a bizottság jegyzõje szerzett elismertséget.
1875-ben a Wenckheim-kormányban örömmel
vette a pénzügyminiszteri kinevezést.
Közszereplésének elsõ csúcspontjaként értékelhetõ miniszteri
tevékenysége. Miniszterségérõl
1878-ban, Bosznia-Hercegovina okkupációjakor
mondott le, megakadályozandó egy
háborús konfliktust. Visszavonulva
a nagypolitikától, életének
legsokoldalúbb korszaka következett.
Bécsi bankári körök felkérésére
két jelentõs pénzintézetet
is irányított, óriási
szorgalommal és nagy odaadással.
Bankárként is megtartotta képviselõi
mandátumát, s szívén
viselte Szentgotthárd sorsát.
Elkötelezett híve volt a modern mezõgazdaságnak.
Rátóti és héraházi
birtokáról származó tenyészállatok
az 1890-es bécsi kiállításon
is díjat nyertek. A millenniumi állatkiállításon
megjelenõ két állatát
Vastagh György szobrászmûvész
is megmintázta. A szobrok a Budapesti Közvágóhíd
bejáratát díszítették.
Széll Kálmán 56 évesen
- 1899-tõl 1903-ig - az ország miniszterelnöke
lett.
Miniszterelnöksége alatt 120 törvénycikk
született. Modern és célirányos
törvény-elõkészítõ munkája
európai szempontból is figyelemreméltó volt.
A bevezetett új adóformák,
a pénz- és bankügy rendezése
mutatják szakmai hozzáértését.
Széll Kálmán könnyen áttekinthetõ,
jól mûködõ államháztartást
akart. Miniszterelnökként a belügyi
tárcát is megtartotta. A kormány élén
megbékélést és együttmûködést
keresõ politikus volt. A miniszterelnökségrõl
való lemondás után hamarosan
visszatért a politikai életbe. Elvállalta
az Alkotmány Párt elnöki funkcióját.
Közben 1905-ben kerülete újra
képviselõvé választotta.
Több évtizedes képviselõi
tevékenysége alatt - 1869 és
1911 között - rengeteget tett Szentgotthárd
fejlesztéséért. Az 1870-es évek
elején sürgette a Gyõr-Szombathely-Graz
vasútvonal megépítését.
A Rábavölgy bekapcsolásáról
a vasúthálózatba 1868-ban
döntött a kormány. 1871 októberében
nyitották meg a Gyõr-Szombathely
szakaszt, s a Grazig hátralevõ részt
1872-73-ban építették meg.
Az engedélyezések gyors keresztülvitelében
jelentõs szerepe volt Széll Kálmánnak,
aki az elsõ igazgatói tanács
tagja lett.
Szentgotthárd és Széll Kálmán
hétköznapi kapcsolataiba enged bepillantást
egy 1902-es tudósítás, amely
a Vasvármegyében jelent meg 1902.
december 21-én, "Szent-Gotthárdi
deputáczió a miniszterelnöknél" címmel.
Azt szerette volna elérni a küldöttség,
hogy a vasútépítés
Ausztriában Fürstenfeldtõl északra
is ágazzon el, hogy a magyar mezõgazdasági
termékeknek ott is piacot tudjanak szerezni,
s a határ mellett élõk könnyebben
eljussanak Bécsbe.
Személyes közbenjárásának
tulajdonították a kortársak,
hogy a dohánygyár Szentgotthárdra
települt 1894-ben. Eredetileg ugyanis Szombathelyre
tervezték, mégis Szentgotthárdon
nyitotta meg kapuit. Ez volt a város elsõ gyára,
ahol indulása után tíz évvel
már több mint 900 nõ dolgozott.
A megyeszékhely, Szombathely irigykedve
figyelte Szentgotthárd gyarapodását.
A Vasvármegye címû újságban
a dohánygyár Szentgotthárdra
települését a következõképpen
kommentálta: "Ez a Szentgotthárd
ismét fontos lépést tett elõre.
Buzgó vezérfiainak pihenést
nem ismerõ munkássága, önfeláldozó tevékenysége
eddig is oly -sikereket mutathat föl, melyek
a leghatározottabban példátlanok
kisebb vidéki központok életében.
Szentgotthárd, derék értelmiségének és
nagynevû képviselõjének
szakadatlan fáradozási útján
mihamarabb meg fog nõni, ki fog fejlõdni...
Most Szentgotthárd Szombathellyel vette
fel a versenyt, és úgy látszik,
diadalmasan."
A megye elsõ állami gimnáziumát
itt nyitották meg. Az 1891-ben Gimnáziumi
Bizottság alakult dr. Vargha Gábor ügyvéd
javaslatára. A nagyközségi képviselõ-testület
törekvését Emlékiratban
fogalmazták meg: "...egy állami
gimnázium létesítése
kulturális és nemzeti jelentõséggel
bír Vas megye e dunántúli
határa szélén. Kulturális
missziót három járás:
a németújvári (51 község),
a muraszombati (114 község), a szentgotthárdi
(80 község) jórészt nemzetiségi
lakossága körében van hivatva
betölteni." A bizottság elnöki
posztjára Széll Kálmánt
kérték fel, akinek késõbb
jelentõs szerepe volt abban, hogy a város
megkapta az engedélyt egy gimnázium
indítására. A megye elsõ állami
gimnáziumának tanévnyitója
1893. szeptember 4-én kiemelkedõen ünnepélyes
keretek között zajlott. A Vasvármegye
címû lap részletesen tudósított
az eseményrõl. Kiemelte, hogy a város
intelligenciája eddig is kitartóan
küzdött a határszélen a
magyarság érdekében, "de
hiányzott eddig kezébõl a
leghatalmasabb fegyver, az iskola". Ennek
létrehozása pedig Széll Kálmán
nevéhez fûzõdik, "akinek
hatalmas egyénisége döntõ súllyal
nehezedett a szt.-gotthárdi állami
gymnasium mérlegébe". Széll
Kálmán saját érdemeirõl
szerényen ennyit mondott: "Kapacitáltam
illetékes helyeken, talán sürgetve,
talán zaklató módon, de elvégre
a másfél évvel ezelõtt
megindított mozgalom sikerérõl
- amelynek célba érésében
sokan kételkedtek - ma bátran beszélhetünk." Még
fényesebb külsõségek
között történt 1895. november
15-én a gimnázium új épületének
felavatása. Az ünnepi szónok
ismét dr. Vargha Gábor volt. Széll
Kálmánnak, a kerület országgyûlési
képviselõjének mondott köszönetet,
akinek "...Szent-Gotthárd város
iránti határtalan jóindulata
arany betûkkel lesznek felírva nemcsak
e város történetében,
hanem a lakosság minden rétegének
szívében is." Széll Kálmán
a Korona szállóban lezajlott díszebéden
rendkívül szerényen nem maga,
hanem a helybeliek törekvését
dicsérte. Kifejtette, hogy igazán
gazdag csak egy mûvelt nép lehet, és
e határszéli városka frissen
felavatott intézménye igazi fészke
lesz a magyar mûveltségnek. 1902-ben
az intézmény fõgimnáziumi
státuszt szerzett, melynek eléréséhez
ismét jelentõs segítséget
nyújtott Széll Kálmán.
Vörösmarty nevét 1947-ben vette
fel a gimnázium a költõ iránti
nagyrabecsülés jeleként, valamint
azért is, hogy kifejezze háláját
a gimnázium létrehozását
segítõ Széll Kálmánnak,
akinek felesége a híres költõ leánya,
Vörösmarty Ilona volt.
1915. augusztus 16-án Rátóton
halt meg.
Széll Kálmán érdemei
Szentgotthárd kulturális életében
is vitathatatlanok. A városban mûködõ olvasó egylet
fennállásának 50. évfordulóján
dr. Vargha Gábor elnök Széll
Kálmánt is a kör tiszteletbeli
tagjává választotta. 1916-ban
Széll Kálmán születésnapján
méltó megemlékezést
tartottak, amelyen a "város minden
rangú és rendû embere" megjelent.
A díszünnepségen Vargha Gábor
serleget avatott a politikus emlékére
a következõ felirattal: "Széll
Kálmán emlékének 1843.
június 8. - 1915. augusztus 16. a Szentgotthárdi
Olvasó-Egylet". S mellé Széll
Kálmán politikusi pályáját
végigkísérõ fogalmakat
véstek: "jog, törvény,
igazság". Ez a felirat volt olvasható a
Széll Kálmán ravatalára
küldött koszorún is, amellyel
az Országos Függetlenségi és
Negyvennyolcas Párt tisztelgett a nagy politikus
elõtt. |
|
| |
|
|
 |
|
| |
 |
|
Hodászi
Ede
1911. november 21-én született Szentgotthárdon.
A Szentgotthárdi Magyar Királyi Állami Reálgimnáziumban
érettségizett 1931-ben kitűnő eredménnyel.
1931-36 között a Pázmány Péter Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Karán matematika-fizika
szakon tanult. Tanulmányai után a miskolci
Fráter György Gimnáziumban dolgozott mint
kisegítő óraadó. A szülőhely gimnáziumának
hívó szavára 1940-ben hazatért. 1940-73-ig,
nyugdíjba vonulásáig hat évig tanárként,
újabb hat évig mint igazgatóhelyettes, majd
21 tanéven át mint igazgató tevékenykedett
a gimnáziumban. Kiváló szakmai munkáját mi
sem bizonyítja jobban, minthogy egykori tanítványai
becsülettel megállják helyüket az életben,
sokan közülük megyei vagy országos hírű orvosok,
mérnökök, tanárok, tudósok, művészek.
Igazgatói munkájának egyik fontos célkitűzése
volt, hogy a gimnáziumunkban érettségizett
fiatalok felsőfokú tanulmányaik befejezése
után térjenek vissza szülőhelyükre vagy annak
környékére, biztosítva az értelmiség utánpótlását.
Igazgatósága alatt valósult meg az iskolaszanatóriumi
oktatás: a beteg tanulók a gimnáziumi óraterv
szerint tanulhattak, így nem kellett tanév
végén osztályozóvizsgát tenniük.
A diákotthon kialakítása is igazgatói működésének
idejére esett.
Igazi lokálpatriótaként értékes társadalmi
munkát végzett. A szentgotthárdi helytörténeti,
művelődéstörténeti tanulmánykötet elindításának
egyik kezdeményezője volt, amely 1981-ban
a település 800 éves évfordulója és a várossá
avatás előtt jelent meg. A tanulmánykötetben
feldolgozta a szentgotthárdi iskolák és óvodák
létrejöttének körülményeit, fejlődésüknek
adatait. Hodászi Ede tagja volt a Szentgotthárd
című újság szerkesztőbizottságának. Főleg
a múlt eseményeit publikálta.
Ede bácsi szakmai és társadalmi munkáját
több kitüntetéssel is elismerték. 1989-ben
Beke Manó Emlékdíjat kapott, amellyel a Bolyai
János Matematikai Társulat ismerte el kiváló
matematikaoktatását és a matematikát népszerűsítő
munkásságát.
1992-ben Szentgotthárd városáért kitüntetésben
részesült. Szentgotthárd Város Önkormányzata
a gimnázium igazgatójaként hosszú időn át
kifejtett nemes munkájáért 1995-ben a Szentgotthárd
Város Díszpolgára címet ajándékozta Hodászi
Edének.
Hodászi Ede több alkalommal magasabb beosztásra
kapott ajánlatot, de a gyökerei mélyek, erősek
voltak, visszatartották őt. Örökre hű maradt
szülővárosához. 1995. december 29-én hunyt
el. Halálának 5. évfordulóján a Vörösmarty
Mihály Gimnázium tanárai és tanulói emléktáblát
avattak a tiszteletére.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Gécsek
Tibor
atléta, kalapácsvetõ
Gécsek Tibor 1964. szeptember 22-én
született Szentgotthárdon.
1976-92 között a Haladás VSE,
1993-tól a Szombathelyi Atlétika
Club kalapácsvetõje.
1985-tõl a válogatott tagja.
2002-tõl a veszprémi dobóiskola
vezetõje, 2003-tól a Magyar Atlétikai
Szövetség alelnöke.
Eredményei:
1986-90: országos bajnok
1990: EB-ezüstérmes
1993, 1995: VB-bronzérmes
1998: Európa-bajnok
1998: az év férfi sportolója
1999: országos bajnok, világgála-gyõztes
2002: visszavonul
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
További
szentgotthárdi születésû ismert
emberek: |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Kerecsényi
Dezsõ
Szentgotthárdon született 1898-ban,
itt járt gimnáziumba, majd
Eötvös-kollégistaként magyar-
német-francia szakos diplomát szerzett, és
irodalomtörténész lett. Előbb
Pápán, majd 1928-tól budapesti
gimnáziumokban tanított. Korszerű
tankönyveket, középiskolai irodalomtanítással
foglalkozó tanulmányt írt.
A szövegelemző irodalomtanítás
egyik kezdeményezője volt. Nagyra tartotta
a tárgyi hűséget és az etikai
magyarázatot. Irodalomtörténészként
a szellemtörténeti iskola híve
volt. 1930-44 között a Protestáns
Szemlét szerkesztette. Kedvelt kutatási
területe a 16-17. század, erről a korról
készült dolgozatai jelentősek.
1941-ben Baumgarter-díjat kapott.
1942-ben
a debreceni egyetem professzora lett.
1943-ban
az MTA levelező tagjává választották.
1945-ben Péterhegyen halt meg. |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Tánczos
Tibor
Szentgotthárd, 1923. febr. 24. - Veszprém, 1979.
jún. 18.
Színész, Jászai-díjas (1970). Diákévei alatt rendszeresen
szerepelt amatőr színjátszóként. Színészi pályáját
1946-ban a szombathelyi színtársulatnál kezdte.
1949-ben a Miskolci Nemzeti Színház tagja lett.
1951-től a Színház-és Filmművészeti Főisk.-n a
színész tanszakon tanult, 1954-ben szerzett diplomát.
Ezután vidéki évek következtek: Pécs (1957-ig),
Debrecen (1957-58), Kecskemét (1958-60), Pécs (1960-62),
Veszprém (1962-64), Győr (1964-66). Végül a veszprémi
Petőfi Színház tagja volt 1966-tól haláláig. A
drámai hős szerepek sorozatát játszotta el, alakításait
belső fűtöttség, szenvedélyesség jellemezte. Szerepei
férfias jelenségek, szuggesztív alakok a filmvásznon,
fegyelmezett, katonás figurák a színpadon. Négy
filmben játszott: Az ígéret földje, Hószakadás,
Korkedvezmény, Októberi vasárnap. 1963-ban elsőként
kapta meg a Veszprémi Tanács által alapított Kisfaludy-díjat.
A szentgotthárdi temetőben nyugszik.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Szentgotthárdhoz
is kötõdõ ismert emberek: |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Pável Ágoston
nyelvész, etnográfus
Vashidegkút, 1886. aug. 28. - Szombathely,
1946. jan. 2.
Pável Ágoston középiskolai
tanulmányait a szentgotthárdi algimnáziumban
kezdte. 1911-ben magyar-latin szakos tanári
diplomát szerzett, 1913-ban doktorált
a budapesti egyetemen. Tordán, Dombóvárott és
Szombathelyen tanított. 1924-tõl
42-ig Vas vármegye és Szombathely
Város Kultúregyesülete Könyvtárát,
majd néprajzi tárát vezette.
1933-ban átvette a Vasi Szemle (Dunántúli
Szemle) szerkesztését. 1941-ben a
szegedi egyetemen a délszláv nyelv és
irodalom magántanárává képesítették.
Nyelvészeti munkásságának
központja a Mura vidéki szlovén
nyelvjárás vizsgálata. Szlovén
nyelvrõl világirodalmi rangú alkotásokat
fordított magyarra. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Vakarcs
Kálmán
néprajzi gyûjtõ, tanár
Szatmárnémeti, 1872. okt. 15. - Csór,
1952. márc. 3.
A kolozsvári egyetemen magyar-latin szakos
tanári oklevelet szerzett. 1920-33 között
Szentgotthárdon tanár. Vas megyében
néprajzi vizsgálatait a folklór
mellett a tárgyi néprajzra is kiterjesztette.
Fõ mûvei: A Szentgotthárd-muraszombati
járás ismertetése, Szentgotthárd és
környékének ismertetése
. |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Csákányi
László
színész
Németújvár, 1921. jan. 13.
- Budapest, 1992. nov. 3.
Jászai Mari-díjas érdemes és
kiváló mûvész a szentgotthárdi
gimnázium tanulója volt. 1942-ben
a budapesti színmûvészeti akadémián
szerzett oklevelet. 1944-ig a Nemzeti színház
tagja, hadifogsága után a Pesti Színház
(1948-49), az Ifjúsági Színház
(1949-53), a Fõvárosi Operettszínház
(1953-57, 1959-62), a Petõfi és Jókai
Színház (1957-59), a Vígszínház
(1963-tól), a József Attila Színház
(1971-tõl) tagja. 1974-tõl haláláig
a Vidám Színpad mûvésze.
Sanzonénekléssel is foglalkozott. Jellemábrázoló
karakterszínész.
Kitüntetései: Jászai Mari-díj 1959. Érdemes művész
1979. Kiváló művész 1984.
Több mint ötven filmben játszott.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Fülöp
Géza
könyvtáros
Hegyhátszentmárton, 1928. márc.
5. - Budapest, 1998. május 13.
A szentgotthárdi Vörösmarty Gimnáziumban érettségizett
1947-ben. A Pázmány Péter,
majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen
magyar-német szakos tanári, majd
könyvtáros oklevelet szerzett. Haláláig
a felsõfokú könyvtárosképzés
meghatározó személyisége,
valamint a szaktudomány történeti ágának
legjelesebb mûvelõje volt. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Szabó
Miklós
Szentgotthárd
1931 -
Elemi és középiskoláit Szentgotthárdon végezte.Karnagy. A Győri Leánykar alapító
karnagya. Kossuth-díjas. Tanított: Finnországbanban, Franciaországbanban, Nagy-Britanniában,
Jugoszláviában, Olaszországbanban,
USA-ban, Kanadában, Izraelben, Japánban.
Kitüntetései: Liszt Ferenc díj 1976, Érdemes művész 1978, Bartók emlékplakett
1981, Kodály emlékplakett 1982, Lajta emlékplakett 1983, Liszt emlékplakett 1986
Kossuth-díj 1991 |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Ijjas
Antal
Családi néven: Jankovich
Szentgotthárd 1906 - 1980 Budapest
Író, újságíró. Katolikus szellemben írt regényeket, ifjúsági regényeket,
novellákat. Az Új Ember munkatársa volt. 1936-ban az Új Élet regénytárt
szerkesztette. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Balázs
Sándor
Nagygeresd 1883 - 1982
Színműíró, tanár. 1905-től két évig Szentgotthárdon a gimnáziumban tanított.
Budapesten Ő érettségiztette magyarból József Attilát magántanulóként.
Drámái háromszor nyertek akadémiai pályadíjat. Műveit a Nemzeti Színház
játszotta. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Réger
Béla dr.
Zalaszegvár 1882 - 1945 Budapest
Irodalomtörténész, nyelvész. 1905-től 1912-ig szentgotthárdi középiskolai
tanár. Nyelvészeti, kritikai és irodalomtörténeti cikkeket írt. Lefordította
Ovidius Fastiját. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Tóth
Sándor dr.
Győr 1854 - 1937
1893-ban Szentgotthárdra került, ahol megszervezte a gimnáziumot, 1895-ben
a makói gimnáziumot létesítette. Cikkeket, verseket, szépprózát írt, és
negyven kötetet kitevő ifjúsági elbeszélést. A Kemény Zsigmond Társaság
és a Dugovics Társaság tagja volt. Több regényét, elbeszéléseit Szentgotthárdon
adták ki. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Komáromi
Gabriella
Szentgotthárd 1941 -
Pedagógus, kritikus, könyvtáros.
Kaposvárott könyvtáros volt a Somogy Megyei Könyvtárban, majd a magyar
nyelvi és irodalmi tanszéken tanított. Főiskolai tanár 1985-93 között.
1995-97-ben főigazgató.
1974-94 a Somogy c. folyóirat kritikai rovatvezetője. Az irodalmi tudományok
kandidátusa 1992-től. Ifjúsági Díj 199. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Kuntár
Lajos
Csörötnek 1914 - 2005 Szombathely
Újságíró, könyvtáros, népművelő, haditudósító, művelődéstörténész, szerkesztő,
író, helytörténész.
A reálgimnáziumot Szentgotthárdon végezte.1993-ban tanulmányt írt Iskola
a Rábán címmel a 1oo éves gimnáziumról. 1942-43 haditudósító. Hazatérve
kiadja A véres Don c. beszámolóját.
Dolgozott: újságíróként, gépíróként a Kéményseprő vállalatnál, Megyei könyvtárban,
Vas Megyei Népművelési Tanácsban, Vasvármegye újságnál. A Vasi Szemle és
az Életünk folyóiratok technikai szerkesztője volt sokáig.
Több szervezetnek tagja volt: Vas Megyei Honismereti Egyesület, Gazdag
Erzsi Alapítvány kuratóriuma, Honvéd Hagyományőrző Egyesület, Vitézi Rendek,
Pável Ágoston Néprajzi Munkaközösség alapítója.
Megjelent munkái: A véres Don 1943 és 2004, Furfangos tilinkó 1955, Az
aranyrózsafa 1957, A bűvös ládikó 1959, Az aranyrózsafa (válogatás) 2004,
A kéményseprő és a szerencse 1954, Hármaskönyv Csörötnekről 1990, Az én
Szombathelyem 1999. Több mint négyszáz újságcikket írt és harminc helyi
kiadványt szerkesztett.
2005-ben A haditudósító címmel portréfilm készült róla. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Jobbágyi
Gaiger Miklós
Szentgotthárd 1892 - 1959 Budapest
Festő, Ferenczy Károly tanítványa. Műveit a kompozíció nyugodt ritmusa
és zárt, tömeges formák jellemezték. Több képét a polgármesteri hivatalnak
ajándékozta a család. 1963-ban a Nemzeti Galéria emlékkiállítást rendezett
műveiből. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Cseley
József
Cselej 1868 - 1930 Budapest
Festő. Szentgotthárdon volt rajztanár. Megfestette a Szentgotthárdi csata
c. képét, amely 1894-ben látható volt a Műcsarnokban. Csendéletekkel, táj-
és arcképekkel szerepelt budapesti tárlatokon. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Demjén
Attila
Dicsőszentmárton 1926 - 1973 Budapest
Festő, Munkácsy-díjas. Berény Róbert és Bernáth Aurél növendéke volt. Középiskoláját
Szentgotthárdon végezte. Az itt festett képeit a gimnázium őrzi. Gábor
Áron c. képéért kapta a Munkácsy-díjat |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Gusner,
Mathias
Alland 1694 - 1772 Szentgotthárd
Osztrák származású festő, cisztercita szerzetes. A szentgotthárdi katolikus
templom képeinek és seccoinak egy részét festette. Több képét a Magyar
Nemzeti Galéria őrzi.
A templomban található: főoltár, Mária mennybemenetele Santa Maria Ora
Pro Nobis
kupola secco, Diadalmaskodó egyház
ebédlő mennyezetfreskója.
tanácsterem, Hajnal
könyvtárterem, Négy sarkalatos erény.
A temetőkápolnában nyugszik. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Gömbös
László
Csörötnek 1926 -
Szobrász. Szentgotthárdon érettségizett a gimnáziumban. 1957-63 között
a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Mikus Sándor, Pátzay Pál, Somogyi József
voltak a mesterei.
Alkotásai realisztikusak, a személyiségén átszűrt művek.
Művei Szentgotthárdon: lll. Béla emlékszobor 1983, Arany János mellszobra
1989, Háborús emlékmű 1990, Történelmi emlékhely 1991.
Az országban nagyon sok helyen van még köztéri alkotása. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Szabó
László Ferenc
Szentgotthárd 1931 -
Gyógyszerész, kémikus
Elemi és középiskoláit Szentgotthárdon végezte.
A BOTE, illetve SOTE Szerves Vegytani Intézet tanársegéde, majd adjunktusa,
docense, egyetemi tanára lett,1980-96 között az intézet igazgatója volt.
Kémiai tudományok kandidátusa 1977. Kiváló gyógyszerész 1977. Egyetemi
magántanár 1994. A
Magyar Tudományos Akadémia tagja. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Tekulics
Péter dr.
Szentgotthárd 1945 - 2004.
Orvos, gyermekgyógyász, egyetemi docens.
1969-90 között a SZOTE Gyermekgyógyászati Klinika gyakornoka, tanársegédje,
adjunktusa.
1990 a Szegedi Gyermekkorház igazgató főorvosa. 1997-től a Magyar Gyermekaneszteziológiai
és Intenzív Terápiás Társaság elnöke.
Fonó Renée emlékérem 1997
Félszáz tudományos közlemény szerzője.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Schrezenmayer
Gáspár
Eschingen 1693 - 1782 Szentgotthárd
Ciszterci rendi laikus, fafaragó, műasztalos. 1734-től dolgozott Szentgotthárdon,
a rendház műhelyének vezetője volt.
Művei: ebédlő (refektórium) faburkolata, és az ottani szószék; könyvtár
könyvszekrényei; sekrestye ajtaja, és berendezései; orgonakarzat stalluma;
templomi padok. Szószék és szinte valamennyi berakásos asztalos munka.
A temetőkápolnában nyugszik. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Schnitzer
József
Wangen 1707(?) - 1769 Heiligenkreuz
Ciszterci rendi testvér, szobrász. Giovanni Giuliani műhelyében tanult.
1739-ben került Szentgotthárdra és időszakosan dolgozott itt. 1755-63 között
folyamatosan az apátsági templom szobrait készítette Szentgotthárdon.
Művei: Szent Péter és Szent Pál szobra a templom homlokzatán. ( Szt. Pál
szobor megsemmisült.) A templomban: Szt. Bernát, Szt. Benedek, Szt. Lénárt
apát, Keresztelő Szt. János, Stallum-hátfal reliefjei. Szószék szobrai,
reliefjei. Fő- és mellékoltárok szobrai. Orgona szobrai. Temetőkápolna
oltára. Nepomuki Szent János, (a Rába-hídon állt).
Művei Heiligenkeuzban is megtalálhatók. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Gáspár
Károly
Rábatótfalu 1914 - 1982 Szentgotthárd
A szentgotthárdi reálgimnáziumban érettségizett, majd a selyemgyárban mintarajzolóként
dolgozott. 1941-ben Perestova községben, katonasága után Rábatótfaluban
kezdett tanítani. 1943-ban szerzett pedagógustanítói oklevelet. 1947-ben
Csörötneken tanított.
Iskolaigazgató volt: Szentgotthárd 1950, Felsőszölnök 1951-58, Szentgotthárd
1969-75.
Járási Tanács elnökhelyettese 1958-ban.
Pedagógiai szolgálatért érdemérmet kapott 1975-ben.
Nemzetiségi és helytörténeti gyűjtést végzett. 447 darabból álló gyűjteményéből
alakították meg a Pável Ágoston Múzeumot. |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Vargha
Gábor dr.
Andrásfa 1859 - 1948 Szentgotthárd
Ügyvéd. 1884-től Szentgotthárdon élt ügyvédjelöltként, 1888-tól ügyvédként.
Az 1871-ben alapított
Szentgotthárdi Takarékpénztár RT-nek ügyésze lett 1891-ben, majd az
elnöke.
Nagy érdeme van a gimnázium megalapításában 1893-95 között.
1894-ben Széll Kálmánnal eléri, hogy dohánygyár létesüljön.
1907-10 helyettes bíró, (csatornázás, aszfaltozás megindítása).
1912-ben megalapítja az Országos Vöröskereszt egylet szentgotthárdi fiókját.
1913-ban a zirci apátság jogtanácsosa lett.
1922-35, parlamenti képviselő. A nyolc osztályos népiskolát szorgalmazta.
1937-ben Iparos Egyletet alapított.
Érdeme Szentgotthárd magyar településsé tétele. A német egyesületek, egyletek
helyett magyart alapított, amellyel elérte Szentgotthárd, hogy nem csatolták
Burgenlandhoz 1921-ben. |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
Frühwald
(Ettre) István dr.
1893 Pozsony - 1978 Eger.
Iskoláit szülővárosában végezte. Az I. Világháborúban
1914 őszén sebesültként Galíciában fogságba került,
ahonnan 1917-ben Svédországon át, mint a vonat
orvosa csererokkantként tért haza. Ekkor Pozsonyban
írta: Orosz fogságban című könyvét, amely először
tudósított a hadifogsági életről.
1919-ben Pozsonyban szerzett orvosi diplomát.
Pozsonyból a Felvidék elcsatolása után az egyetem
magyar egyetemként való megtartása miatt került
összetűzésbe a csehekkel, ezért el kellet hagynia
Pozsonyt. Batthyány Strattman László herceg kórházába
került orvosnak Köpcsénybe.
1921-ben Köpcsény osztrák elfoglalása után Batthyányi
Körmendre települt. Ekkor hagyja el Frühwald
István is Köpcsényt, és Letenyén (Zala megye)
lett orvos.
1924-ben Batthyány segítségével került Szentgotthárdra.
Körorvos lett, a Szentgotthárd és Vidéke Stefánia
Szövetség anyákat segítő orvosa, és a Zirci Apátság
orvosa.
Felfedezte, hogy Szentgotthárd klímája alkalmas
a tüdőgyógyászatra, és kezdeményezésére szervezték
meg 1929-ben az iskolaszanatóriumot.
1933-ban a sport fellendítéséért fáradozott és
a Szentgotthárdi Torna Egylet díszelnöke lett.
A gimnáziumban elkezdte az egészségtan tanítását,
és ezt húsz évig végezte. 1933-ban lég- és gázvédelmi
gyakorlatot tartott.
1935-ben megírta Gázharc című könyvét. Szakelőadásban
ismertette a gázvédelmet és a harcgázokat Budapesten
a tudományegyetemen. Beindította és ellátta a
selyemgyár és a kaszagyár üzemegészségügyi szolgálatát.
Világot járt, több nyelvet beszélő orvos volt,
betegei külföldről is látogatták. Humanista volt,
megfelelő orvosi papírokkal látta el a II. Világháború
alatt a rászorulókat.
A háború után megalakította az orvos-egészségügyi
szakszervezet megyei csoportját.
1945-ben magyarosítja a nevét Frühwaldról Ettre
névre.
1949-ben, amikor megtudja, hogy ki akarják telepíteni,
Eger mellé megy egy üzembe üzemi orvosnak, ahonnan
1952-ben kerül Egerbe a dohánygyár orvosának.
1974-ben, 81 évesen vonult nyugdíjba.
Tudományos munkái az Egészség c. folyóiratban,
és az országos Közegészségügyi Egyesület hivatalos
közlönyében jelentek meg. Pozsonyban a Tavasz
c. szépirodalmi folyóiratban írta elbeszéléseit.
Írt színművet és zeneművet is, amelyek előadásra
is kerültek. Fia, Dr. Ettre László világhírű
vegyész lett. |
|
| |
|
|
|
| |
 |
|
Dr.
Ettre László
Szombathely 1922 -
Ettre László 1922. szeptember 16-án született
Szombathelyen.
Iskolai tanulmányait az elemi iskolától az érettségiig
Szentgotthárdon végezte. 1924 és 1949 között
itt élt
a család. Eredeti családi neve Frühwald, édesapja 25 évig
Szentgotthárdon volt orvos.
Szakmai karrierjének kezdete a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott
vegyészmérnöki tanulmányaihoz nyúlik vissza.
1945-ben itt szerzett vegyészmérnöki diplomát. Előbb
a Richter Gedeon Gyógyszergyárban, majd a veszprémi Nehézvegyipari
Kutatóintézetben, később a budapesti Műanyagipari Kutatóintézetben
dolgozott. 1956 és 1958 között Frankfurtban dolgozott, 1958 óta
az Amerikai Egyesült Államokban él, ahol a Perkin-Elmer Corporation
munkatársa lett. 1968 és 72 között a New York-i John
Wiley kiadónál a 20 kötetes Ipari kémiai enciklopédiát
szerkesztette. A Perkin-Elmertől-tól 1990-ben ment nyugdíjba, de ezt
követően a Yale Egyetemen tanított még NewHavenben adjunct professzorként 2004-ig.
Szakmai
tevékenységét
a gázkromatográfia számos területén végezte,
komoly eredménnyel.
Ettre László munkáját
a világban számos kitüntetéssel ismerték el.
Rendszeresen publikál magyarországi szakmai lapokban, folyamatos
kapcsolatot tart velük. Néhány, az ötvenes években
kiadott könyve antikváriumokban fellelhető. Több mint ötven éves
távollét után, nemzetközi hírű tudósként
is megmaradt magyar patriótának, aki ma is szívesen emlékezik
a Szentgotthárdon töltött időre. |
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Mathiasz
(Marót) Artúr
Máriaföld 1877 - 1956 Szentgotthárd
A Torontálmegyei Máriaföldön
született. A középiskolát
Szegeden végezte 1895-ben, majd Budapesten
a Bölcsészkar hallgatója lett, és
1900-ban lett tanár Szentgotthárdon.
1912-tõl a Szentgotthárdi Reál
Gimnázium igazgatói székébe
került. Rendkívül sokrétû
tevékenységet fejtett ki az iskolában és
Szentgotthárdon is. Tagja volt a megyei
törvényhatóságnak, és
igazgatóválasztmányi tagja
a megyei kultúregyesületnek.
Vezette Szentgotthárd Olvasóegyletét.
A Dalosegyletnek 18 éven át karnagya,
30 évig pedig az elnöke volt. Megszervezte
a tûzoltók zenekarát, amely
a mai napig is mûködik. A gimnáziumban
ifjúsági zenekart létesített.
Rengeteget tett Gotthárd kultúrájának ápolásáért és
kialakulásáért. 1925-ben
az Õ rendezésével helyi és
mûkedvelõ budapesti és külföldi
elõadómuvészekkel közösen
tartottak elõadásokat nyáron
egy héten át. Nevét Mathiaszról
Marótra magyarosította. 1900 és
1914 között Õ szerkesztette a Szent-Gotthárd
címû lapot. 1935-ben vonult nyugdíjba.
1945-ben a háború után április
16-án 20 érettségire jelentkezõt
az Õ irányításával érettségiztettek.
1956-ban halt meg, sírja a régi
temetõben van. A város utcát
nevezett el róla a Kethely és Zsida
közti
településrészen.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
 |
|
Dr.
Tóth Ferenc
Szentgotthárd 1967-
Történész, romanista.
Dr. Tóth Ferenc 1967. március 5-én született
Szentgotthárdon. Az általános iskolát Jákon,
a gimnáziumot Szombathelyen végezte. 1991-ben
szerzett történelem-francia szakos középiskolai
tanári diplomát a szegedi József Attila Tudományegyetemen.
Ezt követően négy évig a Francia Kormány ösztöndíjasa
volt Párizsban. 1995-ben védte meg doktori disszertációját
a párizsi Sorbonne egyetemen. 1996-tól a szombathelyi
Berzsenyi Dániel Főiskola oktatója (majd adjunktusa,
docense, tanszékvezető főiskolai tanára, és intézetigazgató
lett) 2003 óta habilitált történész, jelenleg
a Nyugat-Magyarországi főiskola tanára és a budapesti
Károli Gáspár Református Egyetem docense.
Több könyv és tanulmány szerzője. 2007-ben francia
nyelvű könyvet adott ki a Lavauzelle kiadó gondozásában
a szentgotthárdi csata történetéről.
Több akadémiai kitüntetés díjazottja:
2001. Bolyai ösztöndíj,
2005. MTA VEAB Év kutatója,
2007. Perjés Géza díj.
Szentgotthárdon 2001-ben és 2004-ben nemzetközi
konferenciát szervezett a szentgotthárdi csata
emlékére.
Dr. Tóth Ferenc amatőr sportolóként a szentgotthárdi
Csatafutás egyik állandó résztvevője. |
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Czipott Géza
Evangélikus lelkész.
1882-ben született. Először a csornai járásban, Vadosfán volt káplán, majd másodlelkész Pápán, ahonnan 1909-ben Szentgotthárdra került, és 1910. június 12-én lett beiktatva lelkészi hivatalába. Az evangélikus gyülekezet gyűjtésből és özv. Desits Gyuláné ajándékozásából 1909-ben telket vásárolt templomépítés céljára. Czipott Gézára hárult a feladat, hogy szervezőkészségével, önzetlenségével a templom építéséhez szükséges pénzt előteremtse. 1911. június végén letették az első téglát, 1912-ben pedig elkészült a templom. Ezt követően az I. világháború, majd a trianoni béke számtalan nehézséget okozott, 1925-ben mégis sikerült felépíteni a gyülekezet házát, majd az iskolát is a templom mellett. Időközben létre hozta az Evangélikus Diákszövetséget, a Nő és Leányegyletet, Rábafüzesen pedig új iskolát és tanítói lakot.
1916-tól szerkesztette az országos Luther Szövetség hivatalos lapját, a Harangszót, kiadta a Harangszó könyvtárt és a Lelkipásztor folyóiratot. Rövid ideig a Szent-Gotthárd hetilapot is szerkesztette. Tagja volt több egyházi és irodalmi társaságnak.
1929-ben Szombathelyre került, ahol a következő évben elhunyt.
A gyülekezet Czipott Géza portréját Pogány Istvánnal festette meg.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
A Desits család:
Lipováczi Desits Gyula
1839-ben született Szentgotthárdon. 1869-ben itt, a szülőhelyén lett ügyvéd. 1874-ben a körjegyzőség vezetője. Ő is sokat fáradozott a gimnázium és a selyemgyár megvalósításáért. 1898-ban a közéletért végzett munkásságáért Ferenc József magyar nemességet, a Lipováczi nemesi előnevet és címert ajándékozta Desits Gyulának. 1903-ban tanácsosi címet kapott. Képviselő-testületi tagként, a szegénység felszámolása érdekében húszezer pengő értékű ház és földingatlant hagyott szülőfalujára, hogy azt népjóléti célokra fordítsák. 1904-ben halt meg Szentgotthárdon. Lakóházát a város lakói ma is Desits-háznak nevezik a József Attila utcában.
Felesége, a svájci származású engweileni Eglow Matild 1909-ben tízezer pengőt adott az evangélikus templom területének megvételére, majd később még további jelentős összegekkel segítette a templom felszerelését. 1925-ben hunyt el.
Fiatalabb lányuk, Desits Zsófia, férje Dennevitzi Bülow Vilmos gróf volt, Münchenben tanult, festőakadémiát végzett. Szentpéterváron és Münchenben is volt kiállítása. 1929-ben halt meg Szentgotthárdon, férje, aki ugyancsak jelentős összeggel támogatta az építkezést, 1927-ben hunyt el.
Idősebb lányuk, Desits Valéria, dr. Vargha Gábor felesége lett. Pénzadományukkal ők is segítették az építkezést.
Az élet fintora, amire nem lehet büszke a múltunk, hogy a Desits család kriptája a régi temetőben fel lett számolva. Az 1950-es évek elején nem tartották érdemesnek az új (jelenlegi) temetőbe átvinni a hamvakat.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Greksa István Kázmér dr. munkásságát, életét a Magyar Irodalmi Lexikon őrizte meg részünkre. Ciszterci tanár, irodalomtörténet-író volt.
1864-ben született Pécsen.
1894-95-ben betegeskedése miatt Szentgotthárdon, a rendházban nyugalomba vonult. Felépülése után 1903-tól 1918-ig a zágrábi egyetemen, mint a magyar irodalom tanára működött. Idő közben a kolozsvári egyetemen horvát nyelvet és irodalmat tanított.
Számos irodalomtörténeti tanulmányt, költeményt írt. Legjelentősebbek: A Zrínyiász viszonya Tasso-, Vergilius-, Homeros - és Istvánffyhoz című értekezése.
Műfordításai közül említésre méltóak Lamartine válogatott verseinek és középkori latin egyházi énekeknek a fordítása.
1920-ban halt meg Budapesten.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Schill Atanáz
1821 - 1894 Szentgotthárd
Ciszterci rendi tanár.
1878-ban megszűnt Heiligenkreuz anyaapátsága a szentgotthárdi felett, és Zirc, Pilis és Pásztó apátságához lett csatolva. Ekkor érkezett Szentgotthárdra Schill Atanáz. Az első teendői között szerepelt, hogy az elemi iskolában elkezdte a magyar nyelv oktatását, addig a településen németült folyt az oktatás.
Schill Atanáz 1878-tól perjel volt Szentgotthárdon, Zircen pedig alperjel. Lelkészi és jószágkormányzói feladatokat látott el. Működésével magyar szellemet vitt a település életébe, miközben a gazdasági fellendülés is indult.
Műve: Állatismei tanulmányok. 1888-tól nyugdíjba vonult, és itt halt meg 1894-ben. Sírköve a volt régi temető kápolnájának falába van elhelyezve.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Vajda Ödön Pál
1834 - 1911 Zirc
Ciszterci rendi tanár.
Székesfehérváron tanároskodott, ezt követően Előszálláson jószágkormányzó volt. 1891-ben az egyesült Zirci - Pásztói - Pilisi - Szentgotthárdi apátságok apátjává választották. 1893-ban segítette Szentgotthárdot pénzzel, amikor az elemi iskolát (ma könyvtár és TV stúdió), emeletessé építették át. 1893-ban 2000 Ft-ot adományozott az akkor alakuló Segély-Egyletnek, a rászoruló tanulók élelmezésére, ellátására.
1908-ban a mai Ligetet és a mellette elterülő Vörösmarty utca - Arany János utca - Széchenyi utca által határolt területet az apát Szentgotthárdnak ajándékozta. A szántóföldből kialakított kis erdő és teniszpálya 1945-ig Vajda Ödön nevét viselte.
Megújította a badafalvai, gyanafalvai, istvánfalvai, kethelyi, rábagyarmati, szentgotthárdi templomokat, a kethelyi plébániaházat és a szentgotthárdi monostort. Szentgotthárd 1908-ban díszpolgárává választotta.
Kitüntetései: Lipót-rend lovagja, Szent István kiskereszt-rend.
1911 július 9-én hunyt el Zircen.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Dóczy József
1779 Bodajk - 1856 Szentgotthárd
Ciszterci rendi szerzetes és tanár.
Székesfehérváron, Doszlenben és Pozsonyban tanult, majd Székesfehérváron papneveldébe lépett Káplán lett Szenterzsébeten, Mucsiban, Mágoson, Pécsett, Mosgon, plébános Bölcskén.
Ezután Batthyányi Antal grófnál nevelősködött.
1813-ban világi papságából Heiligenkreuzban lépett a ciszterci rendbe. Később Nagyfalván (Mogersdorf) lelkészkedett. 1835-től Szentgotthárdon tevékenykedett. Hitszónok, majd lelkész, 1839-től pedig perjel volt.
1843-ban Heiligenkreuzba ment alperjelnek és lelkipásztornak.1847-ben vonult nyugdíjba Szentgotthárdon. Munkásságát a következő művek jelzik:
A szentföldi vándorló, az az Leeb Róbert ciszterci szerzetes utazása a szent földre. (1831, Esztergom és Pest.) Történetei és viszontagságai Szent Gotthárdnak (1932). Európa tekintete jelenvaló természeti, míveleti és kormányi állapotában. (Bécsben jelent meg 12 kötetben 1829 és 1931 között).
1856-ban Szentgotthárdon hunyt el, sírja a régi temető kápolnájában volt. Ma már nem ismert.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Saád Henrik, Jakab
1861 Eger - 1943 Szentgotthárd
Ciszterci rendi pap és tanár.
1878-ban belépett a rendbe és 1884-ben szentelték pappá.
1883-89 között Baján és Egerben tanároskodott.
1902-ben lelkész lett, később Nagytevelben plébános.
Szentgotthárdon 19oo és 1915 között jószágkormányzója volt az apátságnak. 1931-től haláláig alperjel volt. Az irodalom területén a magyar egyházi ének történetének kutatásával, oratóriumok, kantáták szövegének írásával, egyházzenei értekezéseivel foglalkozott. Előadásai, tudományos felolvasásai költői szárnyalásúak voltak. Sikerrel élesztette fel az egyházi ének és zene iránti érdeklődést a katolikus hívőkben.
1943-ban hunyt el Szentgotthárdon. Sírja az új temető ciszteri kriptájában van.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Schwartz Elemér, Lajos
1890 Vasvörösvár - 1962 Würzburg
Ciszterci paptanár, német-latin szakon nyelvész,a névtudomány és etimológia professzora.
A Lajta menti Bánság területén született. Kilenc éves korában Szentgotthárd szomszédságába, Nagyfalvára (Mogersdorf) költözött, ahová hamarosan a szülei is követték, és letelepedtek. Innen járt iskolába Szentgotthárdra. 1907-ben belépett a ciszterci rendbe, és Budapestre költözött tanulmányai folytatására. A Bemardinumban teológiát, a Tudományegyetemen német-latin tanári szakot végzett. 1914-ben bölcseleti doktorátust szerzett. 1935-ig középiskolai tanár volt. 1922-ben magántanári képesítést kapott német nyelvjárásból. A tudományegyetemen tanított.1934 - 36-ban a német és összehasonlító nyelvészet római katolikus tanára volt. 1936-tól 1948-ig mint rendes tanár adott elő német nyelvészetet és néprajzot. 1948-ban nyugdíjaztatással eltávolították az egyetemről. Egy év múlva Belgiumban telepedett le. 1950-től 1962-ben bekövetkezett haláláig a leuveni egyetemen a német nyelvjárással, a névtudományokkal, a szellemi néprajzzal, és karácsonynak a művészetben játszott szerepével foglalkozott. Megjelent művei:
1914-ben: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana. 1923-ban: Bevezetés a hazai német nyelvjáráskutatásba. 1926-ban: A nyugatmagyarországi zsidó családnevek. 1930-ban: A pozsonyi jiddis hangtana.
1932-ben A nyugatmagyarországi német helységnevek, és: A német köznyelv és helyes kiejtése.1933-ban: Harc a nyugatmagyarországi német helységnevek körül.
NSZK-ban, Würzburgban hunyt el 1962-ben.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Kalász Elek dr.
1905 okt. 5 Tormaszentandrás - 1974 május 20 Budapest
Ciszterci rendi áldozópap és tanár.
1925-ben lépett be a ciszterci rendbe és 1930-ban áldozópappá szentelték. Ettől az évtől kezdve 1932-ig a Budapesti tudományegyetemen tanult, majd két évig gyakorló tanár volt Budapesten. Ezt követően két évig hitoktató lett.
1934-ben került Szentgotthárdra, ahol az apátsági uradalomnak jószágkormányzója és erdőfelügyelője lett. Szentgotthárdra kerülése előtt kutatta már az apátság történetét. 1932-ben jelent meg a mai napig is forrástémául szolgáló főműve: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban.
Szentgotthárdról 1937-ben a budapesti Szent Imre Gimnáziumba ment tanárnak, de közben a plébánián kisegítő-lelkészkedett két évig.
1942-től 48-ig a bajai lll. Béla, a székesfehérvári Szent István, és az egri Szent Bernát Gimnáziumban is két-két évet tanított.
1948-49-ben kisegítő lelkész, majd 49-50-ben kisszemináriumi tanár volt Egerben.
1950-61 között kutatómunkát végzett szülőhelyén, Tormaszentandráson és Egerben is. Főként rendjének történetével foglalkozott. A lll. Béla Bajai Gimnázium 1942/43 évi Évkönyvében jelent meg másik műve: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend múltjából címmel.
1961-től Pannonhalmán a szociális otthon lakója volt.
1974-ben Budapesten hunyt el.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Falubíró Győző
1908 Muraszombat - 1975 június 4 Dallas
Ciszterci rendi tanár.
1908-ban született Muraszombaton, ahonnan a négy gyermekes család hamarosan Szentgotthárdra költözött. A család eredeti neve Friskics volt, a Falubíró családi nevet az 1930-as évek közepén vették fel.
1918-26 között még Friskics Miklósként a Szentgotthárdi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban járta a középiskoláit. Ezt követően Zircen öltötte magára a novíciusok fehér ruháját. Két évet Zircen végzett filozófiai tanulmányokat, majd 1929/30 évfolyamtól kezdve a teológiát Budapesten Bernardinumban folytatta és a Pázmány Péter Tudományegyetemen történelem-latin szakon végzett, és 1935-ben középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ekkor írta szakdolgozatát: A szentgotthárdi apátság története a XVl. És XVll. században címmel. 1931-ben pappá szentelték.
1935-36-ban segédlelkész volt Hercegfalván, majd 1944-ig Egerben tanított latint és történelmet, de átvette az iskola zenekarának, később énekkarának az irányítását is. 1944-től Baján tanított 1948-ig, majd segédlelkész lett, ahonnan Kunszentmártonba telepítették. Innen Vaskútra került a helyi plébániára.
1964-ben meglátogatta nővérét, Máriát Amerikában, de nem tért haza. New Brunswickben, Irvingben és Fort Worthban élt.
1975-ben hunyt el egy dallasi kórházban.
Falubíró Miklós kutatásai Kalász Elek dr. által feldolgozott időszak utáni két évszázad ciszteri történetének időszakát dolgozta fel. A mű kéziratban létezik. Bár több katalógus Zircen jelöli meg a helyét, a dolgozat Budapesten a Levéltárban van Hervay Levente cisztercita pap közlése szerint. Szerencsés lenne, ha a kézirat előkerülne és kiadhatóvá lenne Szentgotthárdon.
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
|
|
| |
|
|
Köszönet
Molnár Piroskának és Csuk Ferencnek az áldozatos és
alapos kutatómunkájukért. |
|
| |
|
|
|
|
|
|
