125 év úgy elröpült, mint az óvodások lufijai és kívánságai!

Magyarországon Brunszvik Teréz alapította az első kidedovót (akkor így nevezték) 1828. június 1-jén, Budán. Szentgotthárdon már 1885-ben, a helyi nőegylet fenntartásában működött a kisdedóvás. 1892. április 8-án döntött úgy a szentgotthárdi képviselő-testület, hogy átveszi az addig egyleti fenntartásban működő Községi Óvodát. Varjuné Molnár Katalin, a Szentgotthárd és Kistérsége Egyesített Óvodák és Bölcsőde (SZEOB) igazgatója elmondta, a szentgotthárdi gyerekintézményhez jelenleg két tagóvoda is tartozik, a magyarlaki Micimackó Óvoda és a csörötneki Csillagvirág Óvoda. Az évfordulót 12-én a szentgotthárdi óvodában, 13-án a Színházban tartották. Büszkék arra, hogy a kisváros a 125 éves múltra visszatekintő, szakmailag elismert, jó hírű óvodát tudhat magáénak. Az évfordulóra készülődve, kutatásokat végeztek.  Az óvoda történetéről Kovács Tiborné (Salfai Katalin) nyugalmazott igazgató írt könyvet, Kocsisné Bucsi Etelka intézményegység-vezető is segítette felderíteni a levéltári dokumentumokat. A több mint ötvenoldalas könyv bemutatja az intézmény történetét.

Szentgotthárdon 1892. április 8-án döntött úgy a községi képviselő-testület, hogy átveszi a 7 évig egyleti fenntartásban működő Községi Óvodát. Egyleti dokumentumok szerint változó volt a gyermekek száma, 20 fiúról és 25 lányról gondoskodtak két teremben és az üveges folyosóval elválasztott kertben. Az önkormányzat azért döntött az átvétel mellett, mert „a szentgotthárdi óvoda ügye az enyészethez közel áll, mely bajon okvetlenül segíteni kell” olvasható a rendkívüli közgyűlés határozatában. A Széchenyi utcai épület „elhanyagolt”, az óvónő kilenc hónapja nem kapott fizetést, a dada a fizetés elmaradása miatt már otthagyta munkahelyét. A képviselők 1892 szeptemberében megbízták Lang József építőmestert az épület helyreállításával. Ambrózy Cecíliát (Heilmann Károlyné), Cili nénit kérték fel az intézmény vezetésére – 33 évig nevelte az óvodásokat – 1925-ben kérelmezte nyugdíjazását. Őt Dávid Erzsébet követte a sorban, aki szintén hosszú évtizedekig dolgozott az óvodában, az 1954-ben őt követő Horváth Béláné, Ági néni elbeszéléséből tudni, hogy Dávid Erzsébet, ismertebb nevén Bözsi néni 1954-ig vezette az óvodát. Idősebb szentgotthárdiak úgy emlékeznek, hogy 1950-ig félnapos nyitva tartással működött az óvoda, a napot tornával kezdték, rajzoltak, énekeltek, kézimunkáztak, étkeztetés nem volt, a gyermekek otthonról hozták az elemózsiát.

A történelmi változásokat követve, 1948-ban államosították az óvodákat is. Sok gyermek született, az anyák is dolgoztak, a 80-as években egyszerre 3 óvoda is volt a községben. A Szentgotthárdi Selyemgyárban 1948-ban, a Kaszagyárban 1954-ben hoztak létre üzemi óvodát a saját területükön, amelyek nyitva tartása (reggel 6 órától 19 óráig) alkalmazkodott a gyári munkarendhez. (A kaszagyári óvoda 1982-ben, a selyemgyári 1991-ben szűnt meg). Évtizedek múltán a Széchenyi utca 11. szám alatti községi óvodát is kinőtték, 1970-ben a 85 helyes óvodában már száz gyermeket neveltek: három csoportban, négy óvónő vigyázott a kicsikre. A nagyközségi tanács 1970-ben nyitotta meg a Kossuth Lajos utca 14. szám alatt fölépített óvodát, négy csoportszobával, újabb 100 gyereknek jutott hely. Ám ez sem volt elég, ezért 1977-ben úgy döntöttek a városvezetők, hogy újabb szárnnyal, 100 hellyel bővítik a meglévő épületet – ez 1980-ra el is készült. Időközben, 1976-ban a központi óvodához csatolták a rábatótfalui és a rábafüzesi intézményt, megkezdődhetett a nemzetiségi nevelés is: előbbiben a szlovén, utóbbiban a német. (Tóth Györgyné, Pável Anna 1991-ig volt a szentgotthárdi intézmény vezetője.) 

A rendszerváltás után, 1991-től egészen 2016 júliusáig Kovács Tiborné Salfai Katalin irányította a gyermekintézményt. Az óvoda 2007-ben vette föl a Játékvár Óvoda nevet, 2009-től Játékvár Óvoda és Tagóvodái néven, 2010-től az intézmény neve: Szentgotthárd és Kistérsége Egyesített Óvodák és Bölcsőde (SZEOB). Jelenleg magyarlaki és csörötneki tagóvodája is van.  A SZEOB Játékvár Óvodájában (székhelyóvodában) 10 csoportban 240 gyereket látnak el, 22 óvónő és 10 dajka dolgozik a Kossuth utcai épületben. Hazánkban 2015 szeptemberétől kötelező az óvodába íratás, minden adott év augusztus 31-ig a 3. életévét betöltött gyerekeknek. 

Varjuné Molnár Katalin elmondta, május 12-én az óvodások, szüleik és a vendégek együtt ünnepelték a 125. évfordulót az óvodában. Az óvoda folyosóin régi óvodások fényképei köszöntek a látogatókra, sokan hozták el a féltett családi kincseket, számos fotót kaptak a szervezők Standor Tibor gyűjteményéből is.  Játékos programokkal, gyermek-táncházzal, énekkel, a Kishétrét zenekar gyermekkoncertjével, faültetéssel, a 125-öst formázó élőképpel köszöntötték a jubileumot, majd gyermekkívánságokkal teli lufikat engedtek föl az udvarról. Ebéd után pedig hatalmas tortával tették emlékezetessé a jubileumot. Délután dr. Kádár Annamária pszichológus, tréner tartott előadást.   

Május 13-án a Színházban folytatódott a program. Az emlékműsort Huszár Gábor polgármester nyitotta meg. Óvodatörténeti kiállításon mutatták be a 60-as, 70-es évek óvodai játékait, felszerelést. A kiállítást Csomósné Boros Erika, a Szentgotthárd és Térsége Iskolájának Takács Jenő Alapfokú Iskola Képzőművészeti Tagozatának tanára ajánlotta a közönség figyelmébe. Az óvoda egykori vezetőjének Ambrózy Cecilia 105 éves kiadványából adtak elő gyermekjelentet, az óvónői kórus énekelt, volt bábelőadás, fellépett a gyermekkórus, végül együtt énekeltek óvónők és gyerekek. Dr. Sütő Ferenc önkormányzati képviselő, és Szalai Szabolcs – mint egykori szentgotthárdi óvodások – vállalták, hogy mesével, verssel szórakoztatják a gyerekeket és hozzátartozóikat.

Varjuné Molnár Katalin elmondta, büszkék a hagyományokra, az óvoda régen is és ma is fontos szerepet tölt be a családok életében. Kicsik és nagyok örömmel segítettek a programok előkészítésében, jól sikerült a megemlékezés.