:: városunkról
{
körséta
{ gazdaság
{ ipari park
{ közlekedés
{ kultúra, sport
{ történelem
{ híres
szülötteink
{ intézmények
:: eseménynaptár
:: programajánló
{ mozi
{ színház
{ sport
{ egyéb
::
régiónkról
{ kistérségünk
{
hármashatár
{ nemzeti
park
::
vendégváró
{ térképek
{ szálláshelyek
{ éttermek
{ kisokos
:: határtalanul
{ testvérvárosok
{ linkek
:: copyright
{ impresszum
{ jogi nyilatkozat
:: partneroldalak
|
| |
 |
Sakk szakosztály a megszűnés közelében |
> 2005.02.27. |
 |
| Riporter: Gaál László |
A VSE és szakosztályai nehéz helyzetéről több alkalommal és több helyen olvashatott már eddig is az olvasó. Talán egyetlen közösség volt csupán, ami szűkös lehetőségein belül megpróbált működni és talpon maradni, s ez nem volt más, mint a 32 versenyzővel rendelkező sakk szakosztály.
Az utóbbi hetekben gyülekezni kezdtek a fekete felhők e szakosztály körül is. A közvetlen veszélyt a város önkormányzatának januári ülésén hozott döntés jelentette, miszerint nem támogatta a szakosztály 2005. évi önkormányzati támogatás terhére történő előleg kérelmét. Ezzel a döntéssel karnyújtásnyi közelségbe került a minőségi sakkélet megszűnése Szentgotthárdon.
Az elmúlt év januárjában a szakosztály belső átalakítást hajtott végre az eredményesebb és racioná-lisabb működés érdekében. Hosszú idő után személyi változások történtek a szakosztály vezetésében a régi vezetők munkájának maximális elismerése mellett.
A kormánykerék Király Ferenc és Horváth Imre kezébe került, akik rövid időn belül látványos szakmai fejlődést produkáltak, s ezzel egy időben elkezdődött a gazdasági ellehetetlenülés, ami ekkor még nem volt érzékelhető. A kialakult helyzetről az érintetteket kérdeztem.
- Miért kellett a képviselő-testülethez kérelemmel fordulni?
- Az NB II sakk bajnokság őszi-tavaszi rendszerű, a szakosztály kasszája januárra kiürült, az idei támogatás csak márciusra várható, de közben zajlik a bajnokság, ami pénzbe kerül. Ehhez szerettünk volna előleget kérni az idei évi keretünk terhére annak érdekében, hogy tisztességgel tudjuk befejezni a szezont. Tisztában vagyunk a város nehéz gazdasági helyzetével, de hangsúlyozzuk, nem többlet pénzt kértünk, csupán előleget.
- Máskor is voltak hasonló likviditási gondjaik?
- Előfordult a korábbi években is, de akkor az egyesület elnöksége mindig segítő kezet nyújtott, nem kellett ilyen problémával a testülethez fordulni.
- Miért nem próbálkoztak most is ezzel?
- Napjainkban nincs ilyen lehetőség, az új egyesületi modell nem teszi ezt lehetővé, s az új konstrukció nem kedvez a sportolóknak.
- Pedig az eredmények önmagukért beszélnek!
- Igen, így van, pillanatnyilag a bajnokság első helyén állunk, és reális esélyünk van az NB I/B osztályba kerülésre.
- Talán nem mindenki örül ennek?
- Pillanatnyilag mi is így érezzük, sajnáljuk, hogy eredményességünkkel kellemetlenséget okozunk a város vezetésének, de talán szégyenkeznünk azért nem kell.
- Mi történik akkor, ha bajnokságot nyer a csapat, a város történetében először?
- Az öröm mellett a gondok tovább szaporodnak. Ha nem vállaljuk a magasabb osztályt, visszasorolnak bennünket a megyei bajnokságba, a játékosaink szabadon igazolhatóvá válnak, de erkölcsi alapunk sem lenne ilyen játéktudású versenyzőket a megyeiben asztalhoz ültetni. Ennek eldöntésére augusztus közepéig van időnk, de addig még meg kellene nyerni a bajnokságot, s a támogatók felkutatását sem adjuk fel. Azt mondják a remény hal meg utoljára...
- Ezt nem mondják komolyan?
- A leghatározottabban állítjuk, igazán azzal sem vagyunk tisztában, hogy milyen szerepet szán az önkormányzat a jövőt illetően a sakksportnak a városban. Szeretnénk, ha rövid időn belül közölnék velünk a pontos elképzeléseket, miszerint van vagy nincs, igény a minőségi sakkra vagy folytassuk csupán tömegsport szinten. Próbálkoztunk támogatókat szervezni a csapat mellé, de ebben is kudarcot vallottunk. Jelenleg Szentgotthárdon nincs lehetősége és hajlandósága a vállalkozói rétegnek a sport támogatására, tisztelet a kivételnek, ezt is meg kell érteni és fájó szívvel elfogadni.
- Az anyagi problémák mellett sokáig gond volt az edzőkérdés. Megoldódott ez?
- Igen, amíg a korábbi években Budapestről volt edzőnk nem kevés pénzért, s ennek ellenére keveset találkozott a csapattal, most helyben sikerült megoldani az edzőkérdést. Bíró Sándor nemzetközi mester a csapatunk játékosa honosította edzői képesítését, és a játék mellett a tréneri feladatokat is ellátja, lényegesen kevesebb juttatásért.
- Mi lesz az utánpótlással?
- Itt is kárba veszni látszik több év munkája, pillanatnyilag az a szerencsénk, hogy a gyerekek versenyeztetését – nincs sok alkalom – az iskolák felvállalták. A szakosztálynak erre végképp nincs pénze. Az elmúlt évben is, csak a jegyző úr közbenjárásával sikerült pénzt szerezni arra, hogy az országos diák olimpiai döntőre elutazhassunk, miután a megyei döntőt Gotthárd nyerte. Korábban szó volt a sportiskola létrehozásáról, ami megoldást jelenthetett volna, de pénz nélkül az sem működhet. Igazán nem tudjuk, hogyan tovább jó lenne végre tisztán látni!
- Mi jelentene megoldást ebben a pillanatban?
- Tűzoltásként 200 ezer forintra lenne szükség a bajnokság befejezésére. Az új, ősszel induló szezon ebben az osztályban 800 ezer forint minimálisan, ha feljebb lépnénk, akkor minimálisan egymillió forint, amire szükségünk lenne.
- Ebben a helyzetben mi lesz a külföldi játékosokkal?
- Évtizedes baráti kapcsolatunk van szlovén csapatokkal, játékosokkal, akik a város hírnevéért játszanak önzetlenül, nem tudjuk, miként nézünk a szemükbe és mondjuk esetleg azt, hogy nincs tovább!
- Az anyagi nehézségek miként befolyásolják a hagyományos sakkrendezvényeket?
- Ezek kivételesen nem szenvednek csorbát, megrendezzük a Hármashatár Kupát és tervezünk még egy nyílt versenyt is, a helyi vállalkozói kör támogatásával és pályázati pénzből.
A bevezetőben festett kép nem túlzó és mindenképpen elgondolkodtató. Mindannyian ismerjük a város nehéz gazdasági helyzetét, és remélhetőleg a kivezető utat is megtalálják az arra illetékesek. Badarság lenne azonban a fejét homokba dugó strucc módjára viselkedni akkor, amikor tudjuk, a kialakult helyzet egy folyamat eredménye, és ennek minden bizonnyal vannak felelősei. Az sem tűnik túl üdvözítőnek, ha gyors egymásra mutogatásba kezdünk, folyton elvonásokra és megszorításokra hivatkozunk, valószínűleg másokat is megszorítanak.
Egy következményt végképpen nem szeretnének a sportért aggódók, nevezetesen ha a fürdővízzel kiöntenék a gyereket is!
Epilógus (az interjú utáni történések):
Történjék bármi, a csapat mindenképpen befejezi a bajnokságot. Király Ferenc szakosztályvezető - saját pénzéből –, valamint a Magyarországi Szlovének Szövetsége meghitelezte a hátralévő mérkőzések költségeinek egy részét. A megyei sakkvezetés is a bajnokság végigjátszására kérte a csapatot.
A történet folytatásának forgatókönyve a sportfinanszírozásról döntést hozók kezében van. A kérdés csupán az, normális állapotnak tekinthető a sport jelen állása, s a kialakult állapotok méltóak e a mindig büszke Szentgotthárdhoz. A visszaszámlálás elkezdődött, az eltelt idő 23 óra 59 perc, még rengeteg idő van a tettekre! |
|
|
|
